Az alapítás

Az egységes labdarúgó-bajnokság ötletét először 1927-ben az egyik későbbi alapító tag, az Arenas Club de Getxo elnöke fogalmazta meg. Hosszas vita után végül az első szezonban 10 klub indulhatott (ez a szám azóta 20-ra bővült). Az akkori alapító tagok közül azóta csak 3, a Barcelona, a Real Madrid és az Athletic Bilbao töltötték az összes szezont az első osztályban.

A 30-as évek

Bár a legelső szezonban a Barcelona győzött, és a Real Madrid is szerzett 2 bajnoki címet (1932, 1933), ez az időszak mégsem róluk, hanem az Athletic Bilbaoról szólt. A baszk klub 1930-ban, 1931-ben, 1934-ben és 1936-ban is bajnokok voltak, emellett kétszer (1932-ben és 1933-ban) a második helyen végeztek. 1935-ben megszerezte története első és eddig utolsó bajnoki címét a Real Betis, melyet akkor még Betis Balompié néven ismertek. 1936-tól egy hároméves szünet következett a polgárháború miatt, de több klub részt vett a polgárháború idjén életre hívott Mediterrán ligában.

A 40-es évek

Amikor a polgárháború után folytatódott a bajnokság, a legerősebb csapatok az Atlético Aviación, a Valencia és a Sevilla voltak. Míg a legtöbb klub sok játékost elveszített a polgárháború alatt, az Atlético és a Valencia ezt szerencsésen átvészelte, és a legjobbjaikkal tudták folytatni. Ebben az időszakban a Valencia volt a legsikeresebb, 1942-ben, 1944-ben és 1947-ben bajnokok lettek, 1948-ban és 1949-ben pedig a második helyen végeztek. A Sevilla is ekkor élte aranykorát, 1940-ben és 1942-ben másodikok lettek, majd 1946-ban megszerezték történetük eddigi egyetlen bajnoki címét. A 40-es évek végén a Barcelona is szerzett 3 bajnoki címet.

Di Stéfano, Puskás, Kubala és Suárez

Bár 1950-ben és 1951-ben is - Helenio Herrera edző vezetésével, a catenacciot mesterien alkalmazva - az Atlético Madrid (korábban Atlético Aviación) nyerte a bajnokságot, ez az időszak volt a Real Madrid és a Barcelona dominanciájának kezdete. A bajnokságban már ekkor létezett az a szabály, hogy egy-egy csapat egyszerre csak három külföldit szerepeltethetett, de ezt a Real és a Barca ügyesen megkerülte azzal, hogy honosította több külföldi játékosát (pl. Puskás, Di Stéfano, Kubala). Többek között Kubala vezetésével a Barca egymás után kétszer, 1952-ben és 1953-ban is az első helyen végzett. Az 50-es évek második felétől viszont a Real Madrid dominált. A klub gerincét ekkor Puskás, Di Stéfano és Gento alkotta. Ez a csapat 1954-ben, 1955-ben, 1957-ben és 1958-ban is az első helyen végzett, egyeduralmukat csak az Athletic Bilbao tudta megtörni 1956-ban. 1959-ben és 1960-ban ismét a Barcelona nyert.

Madridi dominancia

1961 és 1980 között a Real Madrid volt a legsikeresebb csapat a bajnokságban, 14 alkalommal sikerült győznie, 1961 és 1965 között például megszakítás nélkül ötször. A Real Madrid egyetlen komolyabb ellenfele ebben az időben a városi rivális, az Atlético Madrid volt, aki 4 alkalommal lett bajnok (1966, 1970, 1973, 1977). A két fővárosi csapaton kívül csak a Valencia (1971) és a Johan Cruyff-ot soraiban tudó Barcelona (1974) tudta megnyerni a bajnokságot.

A 80-as évek

A madridi csapatok győzelmi szériáját a Real Sociedad törte meg 1981-ben, mikor történetük során először ünnepelhettek bajnoki címet. A következő évben ismét a baszk csapat lett a bajnok, a következő két évben pedig egy újabb baszk klub, az Athletic Bilbao duplázott. Ezt követően a Terry Venables vezette FC Barcelona nyert, majd a 60-as évekhez hasonlóan a Real Madrid zsinórban ötször végzett az első helyen. A Real Madrid tagja volt ekkoriban a mexikói Hugo Sánchez, valamint a Quinta del Buitre néven emlegetett öt játékos: Emilio Butragueño, Manolo Sanchís, Martín Vázquez, Míchel és Miguel Pardeza, edzőjük pedig az egyik legsikeresebb holland edző, Leo Beenhakker volt.

90-es évek: A Barcelona sikerei

1988-ban Johan Cruyff visszatért korábbi sikerei helyszínére, a Barcelonához, ezúttal vezetőedzőként, és edzősködése idején létrejött az úgynevezett „Dream Team”. Ez a csapat 1991 és 1994 között 4 bajnoki címet és egy UEFA-kupát szerzett, és szerepelt benne többek között Pep Guardiola, José Mari Bakero, a klub jelenlegi elönke, Txiki Beguiristain, Goikoetxea, Ronald Koeman, a később az ősi rivális Real Madridhoz távozó Michael Laudrup, Romário vagy a bolgár Hriszto Sztoicskov. Laudrup 1995-ben a Realhoz szerződött, ezzel véget ért a Dream Team korszaka és Cruyff első edzősködése is a csapatnál. 1996-ban az Atlético Madrid lett a bajnok, 9. bajnoki címüket szerezve, majd az ezt követő évben a Real Madrid végzett az első helyen. Cruyff után egy újabb holland sikeredző, Louis van Gaal érkezett a Barcához, és több fiatal játékossal - Luís Figo, Luis Enrique, Rivaldo - 1998-ban és 1999-ben újra a katalán csapat ért fel a csúcsra. Eközben, bár nem lett bajnok, a Real Madrid továbbra sem maradt kupa nélkül, 1998-ban ugyanis megnyerték a Bajnokok Ligáját.

Jelenleg

Az ezredforduló után a két legsikeresebb csapat, a Real Madrid és a Barcelona új ellenfeleket is kapott. A Deportivo 1993 és 2004 között például tíz alkalommal végzett az első 3 hely valamelyikén, ez jobb teljesítmény, mint amit a 2 nagy nyújtott ebben az időszakban. A legjobb teljesítményt 2000-ben nyújtották, amikor a szezon végén megszerezték történetük első bajnoki címét, ezzel a „Depor” lett a kilencedik klub, mely legalább 1 bajnoki címet szerzett. A következő évben, majd 1 éves szünet után már ismét a Real Madrid diadalmaskodott. A királyi gárda a 2 bajnoki cím mellett kétszer (2000, 2002) a Bajnokok Ligáját is megnyerte. Ezután egy 3 éves szünet következett, legközelebb 2007-ben ünnepelhettek bajnoki címet. Ezeken a klubokon kívül a Valencia is rendkívül sikeres volt. Hector Cúper edzősége idején kétszer, 2000-ben és 2001-ben is döntősök voltak a Bajnokok Ligájában, majd az argentin edző utódja, Rafa Benítez vezetésével 2002-ben, valamint 2004-ben a bajnoki címet is megszerezték (2004-ben az UEFA-kupát is megnyerték). 2000 óta rajtuk kívül még a Barcelona szerzett bajnoki címet, ők, nagyrészt Ronaldinho jó játékának köszönhetően 2005-ben és 2006-ban végeztek az első helyen.